Waris Dirie első, önéletrajzi könyve alapján készült film idén májustól lesz látható a magyarországi mozikban. A film a sivatagi nyomor és megaláztatások világából követi nyomon a világhírig a modell és emberi jogi aktivista élettörténetét. A róla szóló film és a saját alapítványa által is képviselt missziójáról kérdeztük.
PK: Első, önéletrajzi könyve, a Sivatag virága tizenkét évvel ezelőtt jelent meg. Miért váratott magára ilyen sokáig a megfilmesítés?
WD: Azt akartam, hogy jó film legyen belőle. Rengeteg ajánlatot kaptam, de mindegyik leginkább az „Afrikai Hamupipőke” sztorija volt. Nekem fontos volt, hogy a film ne egy tündérmese legyen. Így végül meg kellett várnom azt az embert, aki ugyanúgy látta ezt a történetet, mint én.
PK: Részt vett a forgatókönyv kidolgozásban? Mennyire szólhatott bele a feldolgozásba?
WD: Többször voltam a forgatáson Djibouti-ban és Berlinben is. Úgy érzem a film elkészitésének minden egyes mozzanatában részt vettem, és a vágásnál is enyém lehetett a végső szó.
PK: Mit érzett, amikor viszontlátta saját életét a mozivásznon?
WD: Nagyon felkavart. A film első része a gyermekkoromról szól. Ez nagyon megérintett, nagyon nehéz volt végignéznem. Amikor először láttam ezeket a jeleneteket, minden gyermekkori emlékem hirtelen visszatért, teljesen leterítettek ezek az emlékek.
PK: Mitől vált egyértelművé, hogy felvállalja a FGM elleni küzdelmet?
WD: Igaz, hogy még kicsi voltam, amikor ezen a szörnyűségen keresztül mentem, de már akkor tudtam, hogy harcolni fogok ez ellen a bűnös és barbár szokás ellen. Tudtam, hogy amit velem és a többi lánnyal csináltak az rossz, és kegyetlen, és hogy egy nap küzdeni fogok ellene. Logikus volt, hogy arra használjam fel a népszerűségemet, hogy felvegyem a harcot az FGM ellen. Nehéz lenne elfelejteni: ez naponta ezrekkel és ezrekkel még mindig megtörténik.
