Nemrég frissült a Google Chrome böngésző. A cikk írása idején épp a 26.0.1410.43 m verziószámnál jár, ami nem semmi, tudva, hogy 2008. szeptember 8-án mutatták be az első verziót. A Microsoft féle Internet explorer 1995-óta most tart a 10. verziónál.

A mostani frissítéssel ismét befoltoztak egy halom biztonsági rést, mint mindig, viszont útjára indítotak egy új arculatot. A kontextus menük kinézete megváltozott. A menüpontok között sokkal nagyobb lett a sortávolság, és az egész menü fehér hátteret kapott.

Nyilván azért történt mindez, hogy az új Wondows 8 operációs rendszer felhasználói, az érintőkijelzős eszközeiken kényelmesen rá tudjanak bökni a bookmarkok közé elmentett facebook, index.hu, gmail és egyéb linkjeikre. Nekem viszont nincs se Win 8-am, sem érintőkijelzőm a laptopomon, így ez az újítás teljesen felesleges a számomra. Nem is felesleges, inkább csak zavaró, mert így kevesebb menüpont fér ki a kontext menübe függőlegesen.

Mi a megoldás?
Ha Windows rendszert használsz, akkor egy egyszerű indítóparancs változtatással vissza lehet térni az eredeti menükhöz. Íme a metódus három lépése:

1. lépés

Keress egy Chrome ikont, melyre jobb gombbal kattintva ki tudod választani a "Tulajdonságok" menüpontot.

2. lépés

A Chrome tulajdonságai közt a "Parancsikon" fül alatt a "Cél" nevű sorban találod a Chrome indítóparancsát. Ezt kell kiegészíteni a következő paraméterrel: --disable-new-menu-style Klikk az Alkalmaz gombra és kész.
(A "chrome.exe" után hagyj egy szóközt, mint ahogy a képen látod!)

3. lépés

A módosítás életbelépéséhez újra kell indítani a Chrome-ot. Ellenőrizd le, hogy valóban a régi menüt használja-e a szoftver. Most már élvezheted a változatlanság varázslatos báját.

Hatalmas csempészbandát buktattak le a Kínai vámosok, akik Hongkong, Makaó és Kanton városok közt végezték alvilági tevékenységüket. Főleg Canon 5D mark II és Nikon D5000 digitális fényképezőgépeket, kamerákat, és azok tartozékait csempészték. A vámosok 2011 májusa óta megfigyelés alatt tartották a bandát. Rengeteg információt gyűjtöttek a szervezet működéséről, mielőtt lefejezték volna azt. 

A vámtisztek a mai napig 60204 darab fényképezőgépet és kamerát, 13623 objektívet, 483 vakut és 348 projektort foglaltak le ettől a bűnszervezettől. A műszaki cikkek piaci értéke meghaladja a 400 millió yuant (~14,3 milliárd Forint). 

Az árú útvonala általában Hongkongból indult, onnan Shenzebe szállították vonattal, majd teherautókban elrejtve becsempészték Makaóba. Itt szortírozták, majd átcsempészve Kantonba, onnan szétterítették az egész országban. Jutott a csempészáruból Pekingbe, Shanghai-ba, Hangzhou-ba is bőven.

A kilenc hónapon át tartó nyomozás után, idén február 22-én egyszerre több helyszínen, Kanton, Foshan, Zhuhai városokban ütöttek rajta a kínai vámosok a csempészszervezet raktárain. Az akció során a korábban felsorolt elektronikai cikkeken kívül lefoglaltak még 6 gépkocsit (többek közt BMW-t és Porsche-t) és 50 millió yuan készpénzt, de ezt már csak érdekességként írtam le.

via: nddaily

Megnéztem a tavalyi év legjobban várt kult-filmjét a TRON-Legacy-t. Több haverommal néztük együtt az IMAX moziban, és ahányan voltunk, annyi vélemény született a filmről és az élményről, amit ez a szuper filmszínház nyújtott, vagy nyújthatott volna.

 Én teljesen más szemmel nézhettem az új TRON-t, mint a többiek. Az első filmet valamikor öt éves koromban láthattam először, és biztos nagyon tetszhetett is a sok neon csík, meg frizbi, mert valahogy időről időre előkerült a történet. Két-három évente felbukkant a kazettás polc mélyéről a film, és a tizenhetedik születésnapomra megkaptam a könyvet is, amit azóta nem is tudom, hogy hova súvasztottam el. Mindenesetre, fiatal korom ellenére (vagy épp amiatt) heves érdeklődést mutattam a digitális világ iránt, ami csak a játékról, és a hatalomról szól; bármi felépíthető benne, és nincsenek határai. Csodálatos hely lehet egy ilyen, ahol minden a saját képzeleted szülötte, és nincs "talán", csak igen és nem, csak 1 és 0. Nincsenek kérdések, csak válaszok, és minden választ én adok.

Most vissza a földre...a TRON Örökség története ott folytatódik, ahol a TRON 1982-ben végetért. Az első húsz perc arról szól, hogy mi történt ez alatt a 28 év alatt. Ez azért egy kicsit unalmas, de kibírható. Innentől még egy óra negyven percen keresztül tart a film, és akkor véget ér. A történetről egy betűt sem szeretnék írni, ennek a mozinak nem ez a lényege. Nem is ajánlanám senkinek, mert nagyon "kockának" kell lenni ahhoz, hogy tetszen. 1982-ben az első TRON film idején még nagyon keveseknek volt számítógépe. Az emberek 95%-a azt sem tudta, hogy mi az, hogy program. Akkoriban azt az embert, aki értett a gépek nyelvén, azt digitális mágusnak, vagy gurunak nevezték, és nagy tiszteletnek örvendett. Manapság ugyanezek az emberek más jelzőket kapnak: kocka, gyík stb. Nem túl hízelgő. Ennek a szellemiségnek a jegyében kellett a TRON alkotóinak úgy átformálni a virtuális világukat, hogy ami '82-ben vagyány volt, az 2010-ben is vagány legyen.

A TRON 2010-ben is vagány, minden idétlenségével és hibájával együtt is nagyon cool. Főleg az IMAX hatalmas vásznán nézve. Tehát az IMAX: csodálatos, szemkápráztató. Nem is írom tovább az elcsépelt jelzőket, inkább azt írom, hogy milyen volt a mozi. Imádom ezt a bazi nagy vásznat. Itthonra is akarok egyet, sőt minden háztartásba járjon egy alanyi jogon. A képnél csak egy dolog volt jobb az IMAX-ben... és az a hang. Végre egy rendes hangzás. Semmi nem volt eltúlozva, és semmiből nem volt hiány. Kiegyensúlyozott, élvezhető hangerejű a cucc, és szerintem először életemben most néztem úgy filmet, hogy a valóshoz közelítő térélményt nyújtott a film hangja.

A zenéről a Daft Punk nevű francia villanyzenei duó gondoskodott, de még hogy. Csillagos ötös. Hosszan írhatnék a zenéről, de majd inkább megkérek valakit, aki jártasabb ebben, hogy mondja el a véleményét. Engem lenyűgözött.

A végére egy-két negatívum, de csak címszavakban: A színészi játék ügyetlen. A magyar szinkron tré, és nem tudom, hogy miért nem szokunk le erről. Tessék eredeti nyelven vetíteni a filmeket, és írjunk alá feliratot, aki meg nem tud olvasni, az ne moziba járjon, hanem iskolába. Mínusz pont járhatna a több sebből vérző történet miatt is, de ez engem mélységesen hidegen hagy. A Mátrix esetében sem érdekelt, hogy van-e hiba a történetben. A végére marad a legnagyobb, ordas, rikító, ordenáré hiba, ami nem a filmben volt, hanem bennünk, mert azt hittük, hogy ha Magyarországon elmegyünk a legnagyobb, leghíresebb és legdrágább moziba, akkor az lesz a legjobb hely megnézni a TRON Legacy-t. NEM. Nekünk ez a "szolgáltatásnyújtás" dolog valahogy nem megy. Az előadás késve kezdődött (de legalább nem volt annyi reklám, mint szokott egy sima multiplexben). A film negyedénél valószínűleg lepottyanhatott ez egyik polárszűrő a vetítő elől, mert fél percre mindenki azt hitte, hogy megvakult a jobb szemére. Na mindegy, túléltük.

Na és akkor jött az, amitől a pofám leszakadt. A film közepén egyszer csak eltűnt a kép... vége, over, ennyi. Eltűnt az a 22x16 méteres, iszonyú nagy kép amire olyan kurva büszkék az IMAX-ben. A zene még ment egy darabig de nem tudtuk vizuális ingerekhez társítani, majd egyszer csak a zene is elhallgatott. Akkor 2-3 perc rezignált várakozás következett. Ezt az időt arra használtuk ki, hogy elméleteket gyártsunk, hogy vajon mi lehet annak az oka, hogy a szerencsétlen, csenevész, nyomorult kis országunk legnagyobb és legdrágább mozijában nem tud lemenni egy két órás filmvetítés hiba nélkül. Miután bebikázták a cuccot a főnök S Mercijéről, már nézhettük is tovább a "Rácsot" és semmilyen újabb kellemetlenség nem ért minket az előadás végéig.

Konklúzió??? Ha nem vagy kocka, akkor úgysem fog tetszeni, ha kocka vagy, akkor kötelező... IMAX-ben, de nem itthon, hanem Bécsben, vagy mittudomén.

Tron: Örökség (TRON: Legacy)
 
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 126 perc, 2010 (12)

rendező: Joseph Kosinski
forgatókönyvíró: Adam Horowitz, Richard Jefferies, Edward Kitsis
zeneszerző: Daft Punk
operatőr: Claudio Miranda
producer: Sean Bailey, Steven Lisberger
vágó: James Haygood

szereplő(k):
Jeff Bridges (Kevin Flynn)
Garrett Hedlund (Sam Flynn)
Olivia Wilde (Quorra)
James Frain (Jarvis)
Michael Sheen (Castor)
Bruce Boxleitner (Alan Bradley)
Beau Garrett (Siren Jem)
Amy Esterle (Mrs. Flynn)

Gondolom senkinek sem kell bemutatni a Sony cég kameráit. Mindig is volt a kínálatában consumer handycam, profi kamera, és a kettő valamilyen költségkímélő módon megcsonkított hibridje, nevezzük fél-profi kamerának. Most viszont nem ez a két világ találkozik, hanem a 35mm-es filmfelvevők csodálatos optikái, az előző generációs XDCAM EX-ek videóképességei, és egy handycam mérete. 

Idén februárban már meg is lehet vásárolni az új Sony PMW-F3-at, amit a cég kifejezetten független filmeseknek ajánl, és már nem egy videó kameráról beszélünk, hanem egy ízig-vérig filmfelvevőről. Nincs már videós optika hozzá, gyárilag PL foglalattal van ellátva, így azonnal rá lehet pattintani a 35mm-es gépekhez gyártott csodálatos Arri, Zeiss, Cooke, vagy Fujinon lencséket, és máris élvezhetjük, az ezzel járó magasabb fényerőt, csodálatos mélység-élességet, és rajzolatot. Egy 35mm-es CMOS szenzor végzi a képalkotást 1080p felbontásban, amit alacsony zaj, és nagy dinamika jellemez. A képfrissítés 1-től egészen 60 fps-ig állítható. Az felvett anyagot a korábbi EX sorozathoz hasonlóan SxS kártyán tárolja MPEG2 formátumban. A felvétel munkafolyamata is megegyezik az XDCAM EX-nél alkalmazandóval. 

Csatlakozókból is jól el van látva az F3. A teljesség igénye nélkül: HD-SDI, HDMI, iHDV, USB, XLR hang bemenet, RCA hang kimenet, és folytathatnám még estig is. Viszont ami minden eddig leírt tulajdonságánál meglepőbb, az a mérete. Alig nagyobb egy átlagon camcorder-nél, és a tömege csupán 2,4 kg.

Eddig minden csodálatos, de most jön az ára. Írtam, hogy a Sony kifejezetten a függetleneket, a low-budget produkciókat célozza meg, ehhez képest az F3 kameratestért kb. 16000 USD-t kell leszurkolni, ami majd egy millával drágább az EX3-asnál. Ez így egy kicsit erős, de kívánom, hogy sok filmesnek legyen ilyen felvevője, és hasonlóan csodálatos filmeket csináljatok vele, mint az alábbi:

További képek a Sony PMW-F3-ról a www.pergokepek.hu-n.

Nemrég ért véget az idei Consumer Electronics Show (CES) Las Vegasban, és a rengeteg digitális fényképezőgép, android tablet, meg 3D TV mellett  bemutattak egy igen érdekes eszközt is, ami nem is annyira consumer, mint a korábban felsorolt kütyük, de mégis nagy az érdeklődés iránta.

A Red Digital Cinema Camera Company, a méltán népszerű RED ONE kamera gyártója, végre élőben is a nagyközönség elé tárta a RED Scarlet névre keresztelt "belépő" szintű kameráját. Elég régóta lóg a levegőben a Scarlet, már 2009 elejére ígérték a bemutatását, de csúszott a fejlesztés. Valószínűleg a gazdasági világválság is közrejátszhatott ebben, de a jó munkához idő kell, így talán nem is baj, hogy megvárattak. Most viszont a CES egyik pavilonjának egy félreeső szegletében Ted Schillowitz, a földön ülve, törökülésben megmutatta nekünk, hogy mi a low-budget filmezés jövőbeni eszköze. Ez a prezentálás olyan laza, mit Steve Jobs farmergatyában az Apple Keynote-on, de nekem szimpatikus.

Túl sok technikai paramétert nem árul el a rövid videó. Ami biztos, hogy az eszköz meglepően kicsi és moduláris rendszerű, így több módon rakhatjuk össze az adott feladatnak megfelelően. Jár hozzá egy 28-120mm-es integrált optika, vezeték nélküli távirányító, amivel egyszerre több kamerát is vezérelhetünk. A RED ONE-hoz hasonlóan nyers (RAW) videót rögzít, így rengeteg paramétert állíthatunk az utómunka során (pl. érzékenység, expozíció). Még nincs hivatalos végfelhasználói ára a kamerának, de annyit elárultak, hogy kb. 6000 dollár lesz az árcetlin. Persze erre még rá kell számolni néhány akkumulátort, memória kártyát, a kis monitort, meg még egy-két kiegészítőt, de így is nagyon kedvező árú profi eszköz lesz ez.

Nem tartozik szorosan a mozgóképhez a hír, de ugyanúgy érinti a jelenség, mint minden technológiára érzékeny művészeti ágat. Ahogy fejlődnek az eszközök, úgy szorulnak a háttérbe a korábbi technológiák. A digitális térhódítás, és a technológiák konvergenciája egyre gyorsabban kényszerít rá, hogy mi is fejlődjünk... értsd:

Használjunk újabb eszközöket, újabb technológiákat, és felejtsük el a régit. Használjunk filmfelvevő helyett digitális kamerát, és lemezjátszó helyett CD lejátszót, vagy számítógépet.

A Panasonic vállalat bejelentette, hogy befejezik a Technics márkanév alatt futó analóg lemezjátszók (SL-1200) gyártását. Leállnak még a SH-EX1200 analóg keverő, az RP-DH1200 és az RP-DJ1200 fejhallgatók gyártásával is. A lépést a kereslet csökkenésével, és a gyártás fenntartásának nehézségeivel magyarázták. A Panasonic állítása szerint huszad annyi lemezjátszót értékesítenek, mint 2000-ben, ez 95%-os visszaesés.

Tavaly (2009-ben) Japán utolsó működő hanglemezgyárában, a Toyo Kasei vállalat üzemében 400000 lemezt gyártottak le. Ez a szám zavarba ejtően kevés a 40 évvel ezelőtti 70 millió darabos éves termeléshez képest. Akkoriban 100000 lemezt kellett eladni Magyarországon, hogy aranylemez lehessen, most 5000 lemez után jár az arany plakett.

Az SL-1200-as sorozatot 1972-ben mutatták be, és nagyon hamar a világ DJ-inek az etalonjává vált. Mi sem mutatja ezt jobban, mint, hogy 3,5 millió darabot adtak el belőle a bemutatása óta. Korszakalkotó technológiákat ötvöztek ebben a kütyüben a Panasonic (akkor még Matsushita) mérnökei. Minden konkurens lejátszónál gyorsabban indította el és állította meg a lemezt. Gyakorlatilag tönkretehetetlen a közvetlen meghajtású tányérmechanikája, ami mágneseken keresztül juttatja a hajtást a lemeztányérhoz. Nagyon ellenálló a környezeti zajokkal, és egyéb hatásokkal szemben a robosztus Technics Non Resonance Compound (technics nem rezonáló ötvözet) készülékház miatt, ami mellesleg 12 és fél kilót nyom. Ez segít a tű-ugrás és a tű-gerjedés megakadályozásában.

SL-1200 robbantott ábra

Az elmúlt 38 évben minden rádió, minden DJ hálás igáslóként használta a Technics-eket, és valószínűleg még fogja is egy darabig, mert fantasztikusan megbízhatóak… örök élet meg egy nap.
A végére itt egy hivatalos levél, ami megerősíti a hírt.

Technics SL-1200 evolúció:

Sokunknak sok baja van a 3D mozikban ránk tukmált, fröccsöntött nyomi szemüveggel. Nyomja a fülünket, ki tudja kin volt előttünk, és most jelentkezett egy újabb kifogás, miszerint: "milyen hülyén néz már ki". Ennek a kijelentésnek ugyan semmi értelme a moziterem sötétjében, de a piac mégis reagált rá, és meg is született az igen hosszú nevű “TRON” Limited Edition 3D Gascan® by Oakley 3D moziszemüveg.

A trendi "retinapajzs" forgalmazása a TRON Legacy c. 3D szájenszfiksön bamutatójának a napján kezdődik és 150 USD-ért már ebben hajlonghatunk el a robbanásoktól, és lövedékektől. A hivatalos közleményben esküdöznek, hogy nem csak jól néz ki, de a képe is sokkal jobb, mint a plázamozis műanyagvackoknak.

Viszont akinek az Oakley túl sportos, vagy nem elég trendi, azoknak sem kell búslakodniuk. Már csak kb. 30-at kell aludni és a Gucci butikokba kerül a Gucci 3-D. Kicsit hightech-ebb, kicsit drágább ($225), de sokkal trendibb, mint az Oakley.
Kiváló befektetés lehet akármelyik szemüveg, abban az esetben, ha a 3D élmény is arányosan jobb, mint a mozijegyhez járó szemüveggel, bár hasonló cipőben jár a dolog, mint a báli ruhák. Mint ahogyan a báli ruhát is csak a bálba vesszük föl, a 3D szuper szemüvegeknek sincs sok értelmük a hétköznapokban. Viselhetőek ugyan, és "öltöztetnek " is, de semmilyen klasszikus szemüveg funkciót nem látnk el. Épp csak nem látnánk bennük a zsebszámológép kijelzőjét.

Minden út hozzá vezet, és más bornírt állítások plasztikus valósággá esztétizálódnak a BBC egyedülálló történelmi sorozatában. Egy cikk olvasását kb. ezen a ponton szoktam abbahagyni, emiatt váltsunk stílust, és hadd mondjam ki: sorozatfüggő alkatom ellenére is azt gondolom, hogy a Róma után már nem lehet úgy tenni, mintha előtte lennénk.

A két évad 26 részében végtelenül jó érzés, hogy soha nem bukkan fel benne egy sztár vagy celeb sem, hanem ismeretlen arcú angol színészek formálják magukra a történelmi figurát, úgy, hogy onnantól kezdve képzeletemben Marcus Antonius, vagy Julius Cesar arca már ilyen. Színészekről van szó, így a lehetetlen is lehetséges. Cleopatra, amikor először feltűnik a vásznon, jelentéktelen ribinek, és egérkének tűnik, aki végül is felnő feladatához, elcsábítja az egész központi hatalmat. Valószínű, hogy amit ő tudott az orális szexről, azon kívül már nincs semmi. Ez azért is fontos, mert a gimnáziumi tankönyvekben soha nem magyarázták el, hogyan lehetett egy provincia bábkirálynőjének ekkora hatalma Róma alatt, mellett. 

A Róma sorozat titka ezen a ponton is tetten érhető. A feladat nehézsége adott. A sztori ismeretében leginkább arra vállalkoznak a rendezők, hogy a kor auráját, stílusát ábrázolva közhelyeken keresztül heroizálnak. Ez még a Ballada a katonáról, vagy az Apokalipszis most-ra is igaz. Ha belátunk a történelem függönye mögé, általában olyan magyarázatokra lelünk, amik nem magyaráznak meg semmit. A fasiszták gecik, a vietkongok gecik, a komcsik gecik, míg velük szemben a jók állnak, erkölcsileg felvértezve. Persze, tudjuk, hogy a művészet ezen hazugsága a cél miatt elfogadható, de mindenképp megmarad az ábrázolás szabadsága felett az ideológia, amely a néző korának megfelelően változik, hol izgalmas, hol érdektelen. Eizenstein Jégmezők lovagja még mindig hat, ahogyan a Téli palota ostroma már nem. 

A Rómánál nem cél ezen üres ideológia kiszolgálása, sokkal inkább a folyamatok megértése, analizálása, a szereplők kisrealista világának megmutatása. Hogyan, milyen kegyetlen lelki körülmények között nő fel egy római patrícius fiú, önmagába is érdekes, de így különösen, hogy tudjuk, ez a csendes srác Octaviánus, akiben majd Róma nagysága összpontosul. A sorozat kihasználja a nagyregény azon adottságát, hogy időben tudja ábrázolni a személyiség fejlődését, annak összes töréspontjával együtt. Ahogyan Heidegger azt mondja, hogy egy ember mindig több, amit állíthatunk róla, mert mindig van személyiségében olyan  "kintlévőség", amit csak a halál zárhat le, itt sem lehetünk bizonyosak abban, hogy előítéleteink, kritikai nézésünk helyes, mert a dramaturgiában szinuszgörbék futnak, ahogyan a sorsban is értelmes az egyszer fent, egyszer lent dialektikája. 

Pullo például sima, köcsög légionáriusként öl, baszik, iszik, eszik, vagyis mintázza a lepattant római polgár deklasszálódott figuráját, majd szerelmes lesz, amin keresztül jön a boldogság, és a tragédia is, a vége kemény katarzis. Marcus Antonius végig gyanús jellemű ember, akiről a végére mégis kiderül, hogy a hűség és az elkötelezettség szenvedélybetege. Az egy órás részeken belül minden szereplőnek a konyhájába, ágyába is bejutunk, így hamar érzékelhetővé válik az a háló, amelyen keresztül az élet és a történelem egymáshoz illeszthető. 

Azon kaptam magam, hogy sztori ismeretének ellenére is izgulni kezdek azért, mi fog történni. Mintha ez az intim pillanat, vagy a bosszú érzése még változtathatna azon, ami már megtörtént, és az iskolában kettesért felelnek érte a nebulók. A Róma feeling, a couleur local megteremtése ezen a perszonális hálón keresztül vérzik át. Vagyis meglehetősen sokat dugnak, heterók, melegek, rokonok és rabszolgák, ami nemcsak üzekedést, hanem politikai szövetségkötést, illetve árulást, vagy cselvetést jelent. Minden boldog pillanatban számíthatunk arra, hogy ez csak a pusztulás előjátéka, minden gyilkosság után érezzük, hogy egy új korszak kezdete. Róma olyan folyó, amibe azért nem léphetsz kétszer, mert ki sem kerülsz a folyamból. A hatalom szilárdsága és törékenysége a szereplők vállán nyugszik, hisz a római jellem az, amelyik bármikor elfogadja a halált, mint végzetet, ugyanakkor minden erejével azon van, hogy ezt az áldozatot más hozza meg, ha lehet. Bár a filmsorozatban, történelmileg helyesen, nem jelenik meg a korai kereszténység vigasztaló ereje, de érzi az ember, néző, hogy az erkölcsi relativizmusban és a személyes biztonság ezen káoszában lehetetlenség sokáig élni. Ezt a hiányérzetet kéne pótolnia a Róma nagyságát szimbolizáló diadalmeneteknek, isteni ünnepségsorozatnak, de miután a backstag-be is belelátunk, a fenséges sem más, mint politikai manipuláció, és a tömegek dezinformálása arra nézve, hogy mit is akarnak az istenek Rómától?!

A sorozat szöveg és nyelvi struktúráiban semmi archaizáló szándékot nem látunk, ami azért is helyes, mert a kontextus helyességét a nézőhöz kell beállítani. A tévés dialógusok eszköztelensége inkább növeli a mű szimbólum szerűségét, vagyis egy kétharmados forradalmon túli országban, mint a miénk, azonnal összecseng Julius Cézár története az aktuális eseményekkel. Ez azért lenyűgöző, mert amire a történelemoktatás képtelen – valószerűvé tenni azt, ami megtörtént, és ezáltal a jövőre nézve is lehetségesnek láttatni – a BBC sorozat ezt könnyedén megteszi. Vagyis több értelme lenne a gyerekeket ily módon interiorizálni az érettségi tananyagba, mint másképp. Mennyire veszélyes lehet egy római nő, még akkor is, ha bármikor megverheti őt egy római férfi.

A filmsorozat iróniájára a legjobb példa az utolsó mondat, amit a vágó hirtelen nyasszintással hagyott meg az un.”üres” vég. „Ami meg apádat, Julius Cézárt illeti…és a tömegben eltűnik a fattyú és a római katona. Ennek az üres végnek a jelentését minden korban érteni fogják, azok is, akik semmit nem tanultak a történelemről. Újra jönnek zsarnokok, újra becsületbeli ügy lesz a zsarnokgyilkosság. Az egész történelem egy szappanopera, még televíziós stáb sem kell hozzá.

Tegnap Steve Jobs bejelentette az Apple legfrissebb újításait, melyek közül csak egyet emelnék ki. A "legnagyképűbb" iPod - a Touch - megkapta az iPhone 4  néhány alkatrészét. Most már ebben is van retina display, ami 3,5'-os és 960x640 pont van rajta. Raktak bele egy kamerát az előlapra, így most már FaceTime videóhívásokat is bonyolíthatunk vele. Viszont ezeknél is jobb hír, hogy a hátlapon elhelyezett kamerával  mot már 720p méretű HD videót rögzíthetünk.

Már csak be kell szerznünk egy Zacuto ZGrip Pro nevű nyalánkságot, és már mehet is a "zsebvideózás"!

„ A szürrealizmus idején az volt a szokásunk, hogy pontos válaszvonalat húztunk a jó és a rossz, a helyes és a nem helyes, a szép és a csúnya közt. Voltak könyvek, amelyeket el kellett olvasni, és mások, melyeket nem volt szabad elolvasni, voltak olyan dolgok, amelyeket feltétlenül meg kellett tenni, és olyanok, melyeket semmi körülmények közt nem volt szabad megtenni.. Ez a játék adta az ötletet, hogy ebben a fejezetben összeírjam azokat a dolgokat, amelyeket szeretek, és azokat, amelyeket nem szeretek. Csak úgy, véletlenszerűen egymás után leírtam, ami eszembe jutott; mindenkinek tanácsolom, hogy tegye meg egyszer.”

Luis Bunuel: Utolsó leheletem

Európa Kiadó, 1989

Szerettem Sade-ot.

Imádtam Wágnert.

Szeretek korán étkezni.

Szeretem az eső dobolását.

Szeretem, igazán szeretem a hideget.

Imádom a spanyolországi útleírásokat.

Utálom a tudálékosságot és a zsargont.

Halálosan gyűlölöm Steinbecket.

Szeretem a román és a gótikus művészetet.

Szeretem a kolostorokat.

Szeretem a pontosságot.

Szeretem és nem szeretem a pókokat.

Gyűlölöm a tömeget.

Szeretem a kis szerszámokat.

Szeretem Kubricktól A dicsőség ösvényei-t...(és aztán még nagyon sokat, de ezt írta elsőként)

Utáltam Rosselini Róma, nyílt város-át

Imádom a titkos átjárókat.

Imádom a tőrös botokat.

Nem szeretem a rövidítéseket.

Szeretem a siklókat és főleg a patkányokat.

Gyűlölöm az élveboncolást.

Nagyon szeretem az orosz irodalmat.

Szeretem a krémes tortákat.

Imádom az álruhát.

Halálosan utálom a banketteket és a díjkiosztásokat.

Szeretem a rendszerességet, és azokat a helyeket, amelyeket ismerek.

Szeretem az olajos heringet és a pácolt szardíniát.

Gyűlölöm az információ elburjánzását.

Szeretem figyelni az állatokat, főleg a rovarokat.

Nem szeretem a pszichológiát, az analízist és a pszichoanalízist.

Szeretem a mániákat.

Szeretem a magányt.

Gyűlölöm a mexikói kalapokat.

Szeretem a törpéket.

Nem szeretem a halál látványát, mégis vonz.

Gyűlölöm az irigységet.

Nem szeretem a politikát.

Ez a szerkesztő válogatása Bunuel igen-nemjeiből. Neked is van listád arról, hogy mit igen és mit nem? Ha nincs, hát itt az ideje! 

Részlet Rauschenberger Péter tanulmányából.

Arról szeretnék mondani valamit, amitől Lovasi dalai a sajátjaim lettek. Az lesz a legegyszerűbb, ha választok egy dalt, és elmondom, miért olyan fontos nekem. A Minden száj nyitva áll kezdetű lesz az, a bálnás lemez¹ végéről. Így megy:

Minden száj nyitva áll, és a fény/ megcsillan a pillanat késhegyén./ Aki él, feláll, hogy biztos-e, amit lát,/ jönnek ki a tengerből a bálnák./ És jönnek ki a fák közül az emberek,/ akiknek azt mondták, hogy nem lehet/ abból úgyse semmi, amit gondoltok.
A pillanat most mindenkit tetemre hív/ rakja föl mindenki a szárnyait./ Nekem is van a szekrényben egy kis fehér/ verdesek, de a testem már túl kövér./ És jönnek ki a fák közül az emberek,/ akiknek azt mondták, hogy nem lehet/ abból úgyse semmi, amit gondol-/
Tokkal vonóval,/ a mellbe’ csomóval, / gyöngyöt disznóval keverve/ mind csak áll,/ mint a bál/ előtt régen a Hamupipőke./ De jönnek galambok,/ és segítenek magot/ válogatni, ki/ nem szeretne ott lenni/ a tányéron. Mennyi szép mozdulat,/ halak üveg mögött,/ nők dugás közben,/ autók a sztrádán,/ virágok tavasszal,/ ablakok ősszel,/ didergő királyok,/ sok szép halálok.
Besétál,/ leteszi a vizes kalapját,/ és azt mondja,/ itt leszek ezentúl./ Te meg almát eszel bicskával,/ váratlanul jöttél,/ mondod falatot rágva./ Miért pont most jönnek ki/ a fák közük/ az emberek?

Bocsássa meg az olvasó, de megfejtjük ezt a szöveget. Nem gondolom azt, hogy én értem, az olvasó meg nem érti. Bizonyára mindenki érti, aki ismeri, hiszen egyszerű. Mégis megfejtjük, mert a megfejtés közben lesz alkalmam elmondani egyet s mást Lovasiról, a teológusról. Ő az, akiről írni szeretnék.

Ki az, aki besétál, leveszi a vizes kalapját, és azt mondja, itt leszek ezentúl? Nem nagy rejtély, de ezt fogjuk kideríteni.

A mannához a köret

Lovasi rengeteg világvégedalt írt. Ha nem lenne elsőre nyilvánvaló, hogy a dalban leírt szituáció a világvége, ott egy sor utalás a négy évvel korábbi világvégelemezre, az Ágy, asztal, tévé-re. Ott úgy kezdődött az egyik egyszerű világvégedal, hogy Jó a világ végéig/ egy erdőbe’ elbújni,/ aztán előjönni²...– hát most jönnek ki a fák közül az emberek. Aki él, feláll, hogy biztos-e, amit lát – ez meg arra utal, ahogy négy évvel korábban, a Zsákmányállatban megszólaltak az apokalipszis harsonái: Úgyse hiszi senki el magának,/ hogy amit lát, az tényleg van,/ hanem várja, hogy a valódi látványt/ jelző kürtszó felharsan./ Szól a kürt, ellibben a függöny,/ amit most látsz, az tényleg van./ Kár, hogy mikor körbenéznél,/ a szélben a mécsesed ellobban.
Mindkét felidézett régebbi dal közvetlenül az újszövetségi apokaliptikára tesz célzásokat. A Jó a világ végéigben Lovasi azt mondja: Én csak itt bujkáltam magamban,/ de annyi jel volt itt földön, égen,/ gondoltam, hát megnézem,/ hogy vagytok, hogy vagytok. A Lukácsevangéliumban Jézus így jövendöl a második eljöveteléről, és az azt közvetlenül megelőző történésekről: "És jelek lesznek a napban, holdban és csillagokban, és a földön a pogányok szorongása és a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog. (...) És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.³ A Zsákmányállat a mécsesünk ellobbanása után így folytatódik: És támad akkor olyan sötét,/ amiben az élők kezét/ többet nem találod,/ és ami elér, azt ütöd-vágod. A Máté-evangélium 24. fejezetében mondja Jézus a végítéletet közvetlenül megelőző utolsó időkről: "A nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak."⁴ Néhány verssel korábban pedig a jövendölés: "Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen (vö. ami elér, azt ütöd-vágod); és lesznek éhségek és döghalálok (vö. zsákmányállat máját mosod), és földindulások mindenfelé."⁵ Lukács párhuzamos helyén pedig ez áll: "És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegések és nagy jelek lesznek az égből."⁶ Ezekben az evangéliumi jövendölésekben mind Jóel próféta apokalipszise visszahangzik: "És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja."⁷

A Minden száj tehát olyan korábbi világvégedalokat idéz fel, amelyek pedig a keresztény apokaliptikát idézik fel. Nagyot változott viszont az apokalipszis hangulata. A Zsákmányállatban az Úr nagy és rettenetes napja még egyenesen az Úr ama végső emberevésének napja volt: Biztos helyről régről tudom, hogy a Föld tányér, és hogy azon az emberek és a kövek lesznek a mannához a köret. Erre a képre is visszautal a Minden száj, de ezúttal nincs ebben semmi borzalmas: Ki nem szeretne ott lenni a tányéron? Mi változott meg?

Mielőtt megpróbálnánk teológiai választ találni erre a kérdésre, megvizsgáljuk, egyáltalán érdemes-e teológiai választ keresni. A világvégedalokban sok a bibliai hivatkozás, de mi máshoz nyúlhatna valaki, aki világvégedalt akar írni? Van-e ennek bármi teológiai jelentősége?

A tanulmány többi része itt: http://archivum.pergokepek.hu/hu/issuearticle.aspx?GUID=2dd63bb5-660c-4f94-a478-4232770fa4e3

Aggasztó videók kerülnek fel a netre, amiken az látszik, hogy különböző rendezvényeken mily módon teszi tönkre egy lézer-effect, videózás közben a Canon gépek szenzorát örökre!

 Eddig nem volt tudomásunk róla, hogy ilyen lehetséges, és a CCD érzékelőkön nem is tud maradandó károsodást okozni a lézerfény (csak túlcsordulást) de a Planet5D blogon közzétett post szerint a veszély valós. Az első videón egy Canon 5D markII CMOS szenzorán "vág" hatalmas sebet a party-lézer. 

Megkérdeztem a Canon Magyarországtól, hogy mi a helyzet, ha valaki hasonlóan járna a saját fényképezőgépével itthon. Azt a választ adták, hogy "még nincs hivatalos állásfoglalás a hibáról, be kellene fáradni a szervízbe, és egyedi elbírálás alapján határoznák meg, hogy garanciális-e a hiba, vagy nem". Ez nem túl bíztató. 

A lézerekkel foglalkozó nemzetközi szakszervezet (ILDA - International Laser Display Association) honlapján található egy rövid nyilatkozat a jelenségről: 

"A lézer koncentrált, időben és térben koherens fényt bocsát ki, melynek az energiasűrűsége igen magas, így képes az arra érzékeny felületek felmelegítésére és megsértésére (pédául az emberi szem retinája). A kamera szenzorok a retinához hasonlóan képesek a lézerfénytől károsodni!

Nagy volumenű rendezvényeken a szervezők úgy tervezik meg a lézer show-t, hogy a nyalábok elkerüljék a TV kamerákat, vetítő gépeket, és természetesen a nézőtéren tartózkodók szemét! Ennek ellenére nem várható el a szervezőktől, hogy felelősséget vállaljanak az adott eseményen használt összes kameráért és projektorért.

Ennél fogva, ha nézőként vagyunk jelen egy ilyen rendezvényen és használjuk a lézer fényre érzékeny kameránkat, ne tartsuk közvetlenül egy lézernyalábba!"

Íme egy újabb példa a jelenségre: 

Amint az az ILDA nyilatkozatából kiderült, nem csak a CMOS szenzorokra veszélyes a lézer, hanem a DLP projektorok lapkáját is tönkre teheti. De még mielőtt elkezdenétek begyűjteni a haveroktól a lézerpointereket megsemmisítésre, érdemes tudni, hogy ezek a nagy show-lézerek mekkora teljesítményűek. Vegyünk egy klasszikus "piacos", piros lézerpointert. Abban a lézer dióda névleges teljesítménye 5mW, és el lehet világítani vele 1000-1500 méterre. Egy ilyen "zsírmalac", nagy, dög show-lézernek színenként 300-600 mW a névleges teljesítménye. A három szín együtt több, mint 1W. Ez bizony 200 lézerpointer teljesítménye.

Védjük a befektetésünket, ne tartsuk az optikát közvetlen lézernyalábba, és ami sokkal fontosabb, védjük a szemünk világát, és soha, semmilyen körülmény közt ne nézzünk lézerfénybe!

Egy példa arra, hogy nem csak vízszintes csíkban éghet ki egy CMOS:

Itt az új iPhone, szám szerint a negyedik, és egy hónap alatt el is kelt már belőle három millió darab. Felejtsük is el, hogy ez egy telefon, most videókameraként tekintünk rá. Már rengeteg portál, blog, magazin foglalkozott vele, hogy milyen vagány a kijelzője, az alakja, a gombjai, az anyaga, de nagyon kevesen méltatták, hogy milyen videót készíthet vele a kedves felhasználó.

A videóképesség számokban: 720p (1280x720) @ 30fps, LED videó-fény és geo-tagging. Egy 5 megapixeles, 1/3,2 inch-es szenzor van benne, ami előtt egy - telefon viszonylatban - aránylag "nagy" (3,85mm) lencse gyűjti össze a fényt. A felvételi beállításokat tekintve nem kényeztet el minket az Apple terméke, csak automata mód van rajta, saját kénye kedve szerint állítja a zársebességet 1/15 és 1/10000 között. A fényérzékenységet is magától lövi be 80-1000 ISO közé. Van viszont manual focus, de ez sem a megszokott módon. A telefon képernyőjén egyszerűen csak rá kell böknünk arra a pontra, ahova az élességet szeretnénk állítani. Nézzünk egy érdekes összehasonlítást:

Van-e olyan jó az iPhone 4, mint egy Canon EOS 7D?

A válasz roppant egyszerű: NEM! Persze a kérdés már önmagában is butuska. Viszont a rövid film tanulsága szerint, ha nem is olyan jó az ájFón videója, mint a 7D-é, jusson újra eszünkbe, hogy ez csak egy telefon! Aztamindenit!!! Egy tenyérnyi eszköz, amit határozottan nem kamerának készítettek. Az evolúció új szakaszába értünk: film -> videó -> mobiltelefon. Amilyen hevesen próbálják másolni a különböző mobiltelefon gyártók az iPhone tulajdonságait, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy már 2011 nyarára tele lesz a világ, és az országunk is, más gyártók hasonló videó-képességű mobiljaival is.

Van egy mondás, miszerint: "a mozgókép mindenkié". Ez most új megvilágításba került, mert így valóban mindenkié.

Az összehasonlító filmet köszönjük a Take Zero Productions-nek!

Sarkadi Imre s barátai, szerettei 

Kada mesél

2010-05-24 hétfő

Ma terv szerint nem fogok csinálni semmit.
Én szóltam…
Na tessék, most megbántottam a gépemet, mivel leírtam, hogy ma nem fogok rajta dolgozni. Válaszként elsötétült és nem volt hajlandó többé életjelet mutatni.

Elhívtam drága barátomat és fröccstestvéremet, aki ennek a szakterületnek szabadúszó megoldó embere. Két dolog jellemzi igazán, a számítástechnikai problémák megoldása és az alkoholfogyasztás. Ezt is, azt is végeztük már közösen. Most az első jellemzőn volt a sor. De munkája ellenértékét valószínűleg a második szakterületen tudom majd kiegyenlíteni.

Ha már így megszegtem magamnak tett ígéretemet, akkor mégiscsak csinálok valamit. Elmaradás akad mindig kéznél. Szötyögök kicsit pár esedékes melóval. Megélhetési filmezés. Tán még el is mosogatok, bár nem sok értelmét látom, mert alighogy az ember elmosogat, fél év múlva kezdheti elölről. Lássatok csodát, este a Popeye kocsmában alkalmam nyílt ellen szolgáltatni bináris haverom napközbeni fáradozásait. Bort iszik tisztán. Terveim ellenére nyilván ma is babráltam kicsit bizonyos megélhetési filmecskékkel. Ezt a témát viszont igyekszem kerülni, mivel ez egy filmes folyóirat. Filmesek vagytok - mit érdekelne titeket a filmezés maga?

Van egy akciócsoportunk. Az a neve, hogy Égő Nyúl Akciócsoport. Valószínűleg a világ leglustább akciócsoportja. Még soha semmilyen akciót nem hajtottunk végre. Ma viszont eszembe jutott két lehetséges titkos akciósorozat is. Persze nem írhatom le, mert nem volna bölcs dolog kiadni a terveimet. Meg mert ugye titkos. Az egészet egy idióta kisfilm motiválta. Mármint az akciócsoport létrejöttét. A kisfilmet Super-8-ra forgattuk anno.
Az a címe, hogy: Az égő nyúl. (Minő meglepetés!) A hossza csupán egy perc. Itt látható:

A Popeye-ből hazafelé monszunszerű esőzésbe futottam bele. Mindezt olyan intenzitással, hogy nehéz volt lélegezni is, mert félő volt, hogy letüdőzöm az esővizet. Ja és mindezt nyilván bringával.
Májusi eső aranyér.

A napló további részei itt olvashatók: www.pergokepek.hu

Évekkel ezelőtt vetítettem középiskolásoknak a Szelíd motorosokat. Abból a hipotézisből, hogy ezt a filmet mindenképpen látniuk kell.
Miért is?
A filmet a fiatalok megnézték, nem mentek ki, de a végén fáradt volt a tekintetük.
Beszélgetés indult.
Lassú, mondták, alig történik benne valami, szép képek, de kicsit túl sokat motoroznak.
Meg az a kábítószeres vízió, az is hosszú.
Meg a hajuk is.
Meg le is lövik őket.
Meg mi ez az egész?
Tényleg, mi ez az egész?

Fiatalságunk kultfilmje, a hidegháború vége, a Lehet Más Az Életünk ígérete nekünk szólt, nekem is, pedig a hősöket a végén lelőtték,  pedig itt éltem, és nem odaát, pedig ha akartam volna se vehettem meg a szabadságot (a Harley-Davidsont), pedig angolul sem beszéltem, pedig nem is motoroztam (azóta se), és a hajam sem volt annyira hosszú.

Igen, mondjuk ki, ez a korszak elhalt, nyugodjék békében, csak bennünk – bennem él tovább.
Miért is?
Talán mert éretlenek maradtunk?
Maradtam?
Vagy az is lehet, hogy a mai gimnazistáknak van igazuk?
Ők már tudják, hogy Nem Lehet Más Az Életünk?
Soha?
Pedig a Dennis Hopper már jó előre megmondta.

pgy

Az agresszívabb vírusok terjedésének sebességével szállták meg Hollywood-ot a mozgókép felvételre alkalmas DSLR fényképezőgépek. Azok közül is leginkább a Canon EOS 5D markII.

Az első teszt videók megjelenése után rengeteg fotográfuson és filmesen lett úrrá a döbbenet, hogy véget ért a söröshordó méretű filmes kamerák kora. Ez az az eszköz, amely bárki számára elérhető, és mindent tud, amit a fotonok rögzítéséhez tudnia kell: 21,1 megapixeles full-frame szenzor, fullHD (1920x1080 pixel) videó felvétel, és rengeteg optikát rá lehet pattintani. Aki nem hiszi, hogy ez jó, az járjon utána, vagy csak nézze meg azt a filmet: Vincent Laforet - Reverie


Természetesen a "bárkiben" benne vannak a Hollywood-i óriás produkciók rendezői és operatőrjei is. Így semmi nem állhatott Greg Yaitanes (rendező, producer) útjába, hogy a világon egyedülálló módon csak és kizárólag 5D markII-vel forgassa le a Doktor House 5. évadának befejező epizódját. A saját elmondása szerint azért volt szükség erre a felvételi rendszerre, mert a díszletek nem engedték meg nagyobb kamerák használatát. Ezt persze mi meg el is hisszük... Mégsem mondhatta azt, hogy ez így sokkal egyszerűbb és olcsóbb. Nem kell filmet cserélgetni, nem kell 4 ember a felszerelés mozgatásához, nem kell több tízezer dollárt költeni nyersanyagra, előhívásra, nem kell napokat várni a labor munkákra, elég csak egyszerűen felmásolni a leforgatott anyagot a vágó gépre és kész.

Íme néhány szám: A Canon EOS 5D markII, a Canon EF 24-70mm optika és a RedrockMicro hurcikáló szerkezet (erről majd írok később) együtt sem kóstál $6000-nál többet. A sorozat korábbi forgatására használt ARRICAM Studio 35mm-es filmes kamera "kb. pontosan" $183360-ba kerül. Ez 30-szoros viszony.

Az eredmény persze magáért beszél. Ha valaki elég tökösnek érzi magát, akkor írja meg, egy kommentben, hogy látja-e a különbséget a korábbi epizódok és e között. /Kedves sorozatfüggők! Az alábbi rövid részlet nem tartalmaz semmi lényeges információt az epizód történetéből. Nyugodtan nézzétek meg./


 

Pletykálják még azt is, hogy a színészeknek is tetszett a váltás, mert sokkal kellemesebb úgy játszani, hogy egy megtermett indiai elefánt méretű stáb helyett csak egy ilyen kicsi eszköz figyeli őket. Kinek a pap, kinek a papné...

A lényeg, hogy a DSLR kameráknak helyük van a televíziós filmgyártásban, és ez még csak a kezdet. A cikk írása közben találtam rá a hírre, hogy az HBO-s True Blood (Inni, és élni hagyni) sorozat készítői is bevásároltak a Canon+RedrockMicro combo-ból 2 szettet, kiegészítve az új Carl Zeiss ZE sorozatú objektívekkel. Ebből nyilván az következik, hogy ők is...

Még több kép és technikai info: www.pergokepek.hu

Isabella Rossellini kétségkívül még ma is az egyik legvonzóbb nő a filmvásznon, így érthető, hogy az amerikai közönség tátott szájjal, meglepődve figyelte, amikor a színésznő tengeri bálnának öltözve hatalmas fallosszal imitálta a tengeri élőlény nemi életét Green Porno-ra keresztelt sorozatában.

Melyik volt a legviccesebb jelmez? – kérdezik tőle egy Vanity Fair interjúban, és ő gondolkodás nélkül a gilisztára szavaz. Ha nem is a legviccesebb, de kétségkívül a legnehezebb, hisz a gilisztának öltözni nem volt túl kényelmes. Képzeljük csak el, milyen lehet egy ilyen - kéz nélküli – jelmezben tizenkét órán keresztül forgatni. És Isabella állítólag csak kétszer vette le, akkor is csak azért, hogy a mosdóba menjen.

A filmek viszonylag egyszerűen, a gyermeki kíváncsiságra alapozva készülnek, játékos keverékei a komoly oktatófilmek és rajzfilmek világának. Minden rész azzal kezdődik, hogy Isabella eljátszik a gondolattal: ha én egy pók, légy, giliszta, bálna, stb. -  lennék…. majd átalakul a szóban forgó állat hím egyedévé, naivan és szellemesen magyarázva saját párzási szokásait. A faj női egyedeit kartonpapírból kivágott figurák illusztrálják a szóban forgó aktust közben. Az egyszerű, naiv kifejezésmód és a “mocskos szex valóságának” keveréke adja a Green Porno igazi, komikus sajátosságát.

Isabella Rossellininek egyébként nem ez az első közös munkája a Robert Redford nevével fémjelzett kaliforniai Sundance Channel-lel, hisz néhány évvel ezelőtt itt készítette el  “My Dad Is 100 Years Old.”( Száz éves az apám ) című rövidfilmjét. A Sundance elkötelezett híve mind a független, különleges produkcióknak, mind a zöld mozgalomnak, ráadásul Robert Redford hisz abban, hogy az internet visszahozhatja a televíziókból egyre inkább kiszoruló rövidfilmek létjogosultságát. A Green Porno tehát nem az első Green projectje a csatornának  - eredetileg a Green House és a Green Food sorozatok kibővítésére szánták – de kétségkívül a legsikeresebb.

Rossellini állatszeretete mindenki számára evidens volt - közismert, hogy kutyákat tenyészt és képez ki vakvezetésre. Ennek ellenére az, hogy emlősökkel foglalkozzon a sorozatban, nem volt számára kihívás, “hisz ugyanúgy csinálják, mint mi magunk” - nyilatkozta a Vanity Fair-nek.  - “A körülöttünk élő apró pici állatok sokkal érdekesebbek. Ki gondolná, hányféle módon párzanak a legyek, a giliszták, a tengeri csillag, vagy a kacsakagyló?”

És hogy miért ezt a stílust választották? “Rengeteg filmet végignéztünk különböző mobiltelefonokon, és mindig az animáció volt az, ahol legerősebben jelent meg a kontraszt a képernyőn.”- mondta Rossellini a sorozat megjelenésekor a Sundance hivatalos beharangozó interjújában. “Az MTV stílusában pörgő filmek nagyon zavaróak egy kisméretű képernyőn. A klasszikus, hagyományos módon vágott animáció viszont nagyon jól működhet.” – tette hozzá.

Működik is. Rossellini azt is elmondta, hogy minden epizód előkészítését hosszú kutatómunka előzi meg. Nem csak a hitelességre törekszenek: az is fő szempont, hogy hogyan lehet az állatok viselkedését szellemesen ábrázolni, hisz az oktatás mellett minden esetben cél a szórakoztatás is.

A sorozat vizualitásáért Rick Gilbert producer és Jody Shapira társ-rendező felel, a jelemzeket Andy Byers jelmeztervező készíti. A hosszabb előkészítő munka után a forgatás általában egy napos mindegy egyes állatnál, de utómunkával együtt a  produkciós időszak körülbelül tíz hónapig tart. Ennyi idő alatt készül majd el a sorozat teljes évada. .

Rossellini szerint azzal, hogy gyermeki naivitással áll a párzás  - azaz a szex - kérdéséhez, lett egy határozottan komikus stílusa a sorozatnak. Azt gondolja, hogy ha például erről a témáról olvasunk – akár még egy tudományosan komplex dolgot is - akkor is valahogy így, lépésről lépésre, vizuálisan tudjuk elképzelni a dolgot. Így a hollywoodi díva egyáltalán nem jön zavarba, amikor a magára kötött hatalmas fallosz méretéről és behatolásáról magyaráz, és rezzenéstelen arccal írja le a legapróbb részleteket is. És hogy mit szólnak a gyerekei?  „Egészen meglepő módon a felnőtt lányom, Elettra, sőt a 15 éves fiam Roberto is nagyon támogatja ezt a munkámat – nyilatkozta a színésznő a Vanity Fair-nek. „Azt hittem, Roberto-t nagyon zavarba fogja ejteni, de nem. Ő az, aki a barátainak mutogatja, sőt a tanárok is bemutatják az iskolában. Tizenöt-tizenhat évesek, már nyugodtan hallhatják azt a szót, hogy pénisz”

A szocializmusban mindenki azt mondta, a város szürke, a házfalak üresek, az életünkből eltűnt a remény. Pedig ugye az hal meg...
A kapitalizmusban szerencsére már semmi sem a régi. Csupa szín, életerő, grafika.

Tegyük fel, szoláriumot keresünk a közelünkben. Mert ránkfagyott a februári sápadtság. És hopp, amint kitesszük a lábunkat, máris szembetaláljuk magunkat egy szép nagy szoláriummal. A kiwissel. Neve is van, Kiwisun.
A fejlődés szembeötlő. A Margit körúti szürke épület alsó szintje üdezöld, szinte hívogatja a szemlélőt, s jól megfér a szomszédos bankfiókkal. Mindez, a múlt és a jelen szimbiózisát jelképezi. Egy ilyen portál elképzelhetetlen lett volna a 80-as években, hiszen még a kiwi szót sem ismertük, nemhogy ilyen szép zöld festéket szerezhettünk volna, még a Vasedényből sem.
A Kiwisun a szabadság jelképe. Az én boltom, azt teszek, amit akarok, úgy szépítem, ahogy nekem tetszik. Ha zöldet akarok, akkor zöld lesz minden. Ha piros, akkor piros. Ráadásul EU-konform. Egészséges. Csak arra kell vigyáznom, a kiwi ne lógjon át a bankba. Mert az a falfelület az övé. Az én szabadságom addig terjed, ameddig más szabadságának nem árt. Hát ki ne örülne télen-nyáron szép nagy kiwiknek Budapesten. Állítólag ez a gyümölcs a vérnyomásra is jó hatással bír. És megnyugtat, mert zöld. És szépen is hangzik: Apukám, leszaladok a kiwibe, addig mosogass el, mondja az ifjú feleség a háza urának.
Ma Budapesten tombol a szabadság érzése. Szerencsére kekec hivatalok, engedélyek nem nehezítik a szellemes vizuális megfogalmazásokat, art-dekósok, designerek paradicsoma a város.
És már nem is szürke?

Mindenek felett a vörösbor, bár nem sarkalja a képzeletet. A legjobbak a kaliforniai, például a Cabernet, vagy a spanyol borok, de lehet az akár chilei vagy mexikói is.

Ahhoz, hogy álmodozni kezdjünk angol gin kell. Lehet magában is fogyasztani, de ahhoz, hogy végég vigyük az álmodozást szerencsés koktél formájában fogyasztani. A mester kedvence a száraz martini névre hallgató ital. Lényegét tekintve ginből és egypár csepp vermutból áll. A vendégek érkezése előtt berakjuk az összes kelléket a hűtőszekrénybe: a poharakat, a gint, a keverőt. A jégnek nagyon keménynek, ha lehet mínusz húsz fokosnak kell lenni, hogy ne vizesedjen. Aztán a jégre öntünk egy fél kávéskanál angostura likőrt, 3 centiliter száraz martinit, és 9 centiliter gint. Keverjük, rázzuk, szűrjük és már kész is.

Az angostura elhagyható, vagy helyettesíthető ánizslikőrrel. A lényeg a gin, mert az biztosítja a képzelet jó működését, ami mégiscsak egy fontos eleme a filmkészítésnek. A vágy titokzatos tárgya forgatásán nem jött ki Buňuel a főszerepet játszó színésznővel. Annyira, hogy le akarták állítani a forgatást. Aztán a rendező és a producer elment egy bárba. A második koktél elfogyasztása után beugrott a megoldás; egy másik színésznőt szerződtettek, és azzal vették föl a többi jelenetet. És ez adja a film különös varázsát!

Az utolsó leheletem című Buňuel könyvből származnak az információk. Az is, hogy Tanguy a szürrealista festő a sört gránátalma szörppel „kibélelve” szerette, hogy a vodkát kaviárral, a pálinkát füstölt lazaccal jó kísérni. A dohányzás csodálatosan illik az alkoholhoz, ha az alkohol a királynő, akkor a dohány a király. Igaz barát a jó és a rossz napokon. Az alkohol és a dohány nagyon kellemesen egészíti ki a szeretkezést. Az előbbi előtte, az utóbbi utána esik a legjobban.

És végezetül Buňuel két jó tanáccsal zárta a fejezetet: Ne igyanak, és ne dohányozzanak, mert árt az egészségnek!

Waris Dirie első, önéletrajzi könyve alapján készült film idén májustól lesz látható a magyarországi mozikban. A film a sivatagi nyomor és megaláztatások világából követi nyomon a világhírig a modell és emberi jogi aktivista élettörténetét. A róla szóló film és a saját alapítványa által is képviselt missziójáról kérdeztük.

PK: Első, önéletrajzi könyve, a Sivatag virága tizenkét évvel ezelőtt jelent meg. Miért váratott magára ilyen sokáig a megfilmesítés?

WD: Azt akartam, hogy jó film legyen belőle. Rengeteg ajánlatot kaptam, de mindegyik leginkább az „Afrikai Hamupipőke” sztorija volt. Nekem fontos volt, hogy a film ne egy tündérmese legyen. Így végül meg kellett várnom azt az embert, aki ugyanúgy látta ezt a történetet, mint én.

PK: Részt vett a forgatókönyv kidolgozásban? Mennyire szólhatott bele a feldolgozásba?

WD: Többször voltam a forgatáson Djibouti-ban és Berlinben is. Úgy érzem a film elkészitésének minden egyes mozzanatában részt vettem, és a vágásnál is enyém lehetett a végső szó.

PK: Mit érzett, amikor viszontlátta saját életét a mozivásznon?

WD: Nagyon felkavart. A film első része a gyermekkoromról szól. Ez nagyon megérintett, nagyon nehéz volt végignéznem. Amikor először láttam ezeket a jeleneteket, minden gyermekkori emlékem hirtelen visszatért, teljesen leterítettek ezek az emlékek.

PK: Mitől vált egyértelművé,  hogy felvállalja a FGM elleni küzdelmet?

WD: Igaz, hogy még kicsi voltam, amikor ezen a szörnyűségen keresztül mentem, de már akkor tudtam, hogy harcolni fogok ez ellen a bűnös és barbár szokás ellen. Tudtam, hogy amit velem és a többi lánnyal csináltak az rossz, és kegyetlen, és hogy egy nap küzdeni fogok ellene. Logikus volt, hogy arra használjam fel a népszerűségemet, hogy felvegyem a harcot az FGM ellen. Nehéz lenne elfelejteni: ez naponta ezrekkel és ezrekkel még mindig megtörténik.

A cikk telejes terjedelmében olvasható a pergokepek.hu-n!

Bárcsak én is különleges lennék! De egy kretén vagyok, más mint a többiek… Énekli a világ egyik legjobb zenekara Creep című számában. És ha egy zseninél dalba kívánkozik ez az életérzés, nyugodtak lehetünk, a tökfilkók olykor ilyesmit dudorásznak magukban: Nagyszerű vagyok, különb minta többiek…trillili.

Mindkettőnek igaza lehet, már ha egy érzés képes kiállni az igaz-nem igaz filozófiai próbáját. Ízlésünket sokan formálják, mire elérheti azt az absztrakciót, ahonnan szabadon mozoghat. A Pergő Képek oldalain mostantól bemutatjuk, hogy közösségünk meddig jutott kíváncsiság, elevenség, szabadon mozgás dolgában. A világháló ruganyos trambulinját használjuk az elrugaszkodáshoz. Bárcsak én is különleges lennék, énekli egy kretén vagy egy zseni. Hol a határ nagyszerű és ócska között? A BADART vagyis a rossz művészet címkéjével ellátható műtárgyak gyűjtésére szakosodott Massachusett állambeli Dedham-i BADART múzeum főkurátorát, Michael Frankot kérdeztük a fentiekről.