Részlet Rauschenberger Péter tanulmányából.
Arról szeretnék mondani valamit, amitől Lovasi dalai a sajátjaim lettek. Az lesz a legegyszerűbb, ha választok egy dalt, és elmondom, miért olyan fontos nekem. A Minden száj nyitva áll kezdetű lesz az, a bálnás lemez1 végéről. Így megy:
Minden száj nyitva áll, és a fény/ megcsillan a pillanat késhegyén./ Aki él, feláll, hogy biztos-e, amit lát,/ jönnek ki a tengerből a bálnák./ És jönnek ki a fák közül az emberek,/ akiknek azt mondták, hogy nem lehet/ abból úgyse semmi, amit gondoltok.
A pillanat most mindenkit tetemre hív/ rakja föl mindenki a szárnyait./ Nekem is van a szekrényben egy kis fehér/ verdesek, de a testem már túl kövér./ És jönnek ki a fák közül az emberek,/ akiknek azt mondták, hogy nem lehet/ abból úgyse semmi, amit gondol-/
Tokkal vonóval,/ a mellbe’ csomóval, / gyöngyöt disznóval keverve/ mind csak áll,/ mint a bál/ előtt régen a Hamupipőke./ De jönnek galambok,/ és segítenek magot/ válogatni, ki/ nem szeretne ott lenni/ a tányéron. Mennyi szép mozdulat,/ halak üveg mögött,/ nők dugás közben,/ autók a sztrádán,/ virágok tavasszal,/ ablakok ősszel,/ didergő királyok,/ sok szép halálok.
Besétál,/ leteszi a vizes kalapját,/ és azt mondja,/ itt leszek ezentúl./ Te meg almát eszel bicskával,/ váratlanul jöttél,/ mondod falatot rágva./ Miért pont most jönnek ki/ a fák közük/ az emberek?
Bocsássa meg az olvasó, de megfejtjük ezt a szöveget. Nem gondolom azt, hogy én értem, az olvasó meg nem érti. Bizonyára mindenki érti, aki ismeri, hiszen egyszerű. Mégis megfejtjük, mert a megfejtés közben lesz alkalmam elmondani egyet s mást Lovasiról, a teológusról. Ő az, akiről írni szeretnék.
Ki az, aki besétál, leveszi a vizes kalapját, és azt mondja, itt leszek ezentúl? Nem nagy rejtély, de ezt fogjuk kideríteni.
A mannához a köret
Lovasi rengeteg világvégedalt írt. Ha nem lenne elsőre nyilvánvaló, hogy a dalban leírt szituáció a világvége, ott egy sor utalás a négy évvel korábbi világvégelemezre, az Ágy, asztal, tévé-re. Ott úgy kezdődött az egyik egyszerű világvégedal, hogy Jó a világ végéig/ egy erdőbe’ elbújni,/ aztán előjönni2...– hát most jönnek ki a fák közül az emberek. Aki él, feláll, hogy biztos-e, amit lát – ez meg arra utal, ahogy négy évvel korábban, a Zsákmányállatban megszólaltak az apokalipszis harsonái: Úgyse hiszi senki el magának,/ hogy amit lát, az tényleg van,/ hanem várja, hogy a valódi látványt/ jelző kürtszó felharsan./ Szól a kürt, ellibben a függöny,/ amit most látsz, az tényleg van./ Kár, hogy mikor körbenéznél,/ a szélben a mécsesed ellobban.
Mindkét felidézett régebbi dal közvetlenül az újszövetségi apokaliptikára tesz célzásokat. A Jó a világ végéigben Lovasi azt mondja: Én csak itt bujkáltam magamban,/ de annyi jel volt itt földön, égen,/ gondoltam, hát megnézem,/ hogy vagytok, hogy vagytok. A Lukácsevangéliumban Jézus így jövendöl a második eljöveteléről, és az azt közvetlenül megelőző történésekről: "És jelek lesznek a napban, holdban és csillagokban, és a földön a pogányok szorongása és a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog. (...) És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.3 A Zsákmányállat a mécsesünk ellobbanása után így folytatódik: És támad akkor olyan sötét,/ amiben az élők kezét/ többet nem találod,/ és ami elér, azt ütöd-vágod. A Máté-evangélium 24. fejezetében mondja Jézus a végítéletet közvetlenül megelőző utolsó időkről: "A nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak."4 Néhány verssel korábban pedig a jövendölés: "Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen (vö. ami elér, azt ütöd-vágod); és lesznek éhségek és döghalálok (vö. zsákmányállat máját mosod), és földindulások mindenfelé."5 Lukács párhuzamos helyén pedig ez áll: "És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegések és nagy jelek lesznek az égből."6 Ezekben az evangéliumi jövendölésekben mind Jóel próféta apokalipszise visszahangzik: "És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja."7
A Minden száj tehát olyan korábbi világvégedalokat idéz fel, amelyek pedig a keresztény apokaliptikát idézik fel. Nagyot változott viszont az apokalipszis hangulata. A Zsákmányállatban az Úr nagy és rettenetes napja még egyenesen az Úr ama végső emberevésének napja volt: Biztos helyről régről tudom, hogy a Föld tányér, és hogy azon az emberek és a kövek lesznek a mannához a köret. Erre a képre is visszautal a Minden száj, de ezúttal nincs ebben semmi borzalmas: Ki nem szeretne ott lenni a tányéron? Mi változott meg?
Mielőtt megpróbálnánk teológiai választ találni erre a kérdésre, megvizsgáljuk, egyáltalán érdemes-e teológiai választ keresni. A világvégedalokban sok a bibliai hivatkozás, de mi máshoz nyúlhatna valaki, aki világvégedalt akar írni? Van-e ennek bármi teológiai jelentősége?
A tanulmány többi része itt: http://archivum.pergokepek.hu/hu/issuearticle.aspx?GUID=2dd63bb5-660c-4f94-a478-4232770fa4e3
