Évekkel ezelőtt vetítettem középiskolásoknak a Szelíd motorosokat. Abból a hipotézisből, hogy ezt a filmet mindenképpen látniuk kell.
Miért is?
A filmet a fiatalok megnézték, nem mentek ki, de a végén fáradt volt a tekintetük.
Beszélgetés indult.
Lassú, mondták, alig történik benne valami, szép képek, de kicsit túl sokat motoroznak.
Meg az a kábítószeres vízió, az is hosszú.
Meg a hajuk is.
Meg le is lövik őket.
Meg mi ez az egész?
Tényleg, mi ez az egész?
Fiatalságunk kultfilmje, a hidegháború vége, a Lehet Más Az Életünk ígérete nekünk szólt, nekem is, pedig a hősöket a végén lelőtték, pedig itt éltem, és nem odaát, pedig ha akartam volna se vehettem meg a szabadságot (a Harley-Davidsont), pedig angolul sem beszéltem, pedig nem is motoroztam (azóta se), és a hajam sem volt annyira hosszú.
Igen, mondjuk ki, ez a korszak elhalt, nyugodjék békében, csak bennünk – bennem él tovább.
Miért is?
Talán mert éretlenek maradtunk?
Maradtam?
Vagy az is lehet, hogy a mai gimnazistáknak van igazuk?
Ők már tudják, hogy Nem Lehet Más Az Életünk?
Soha?
Pedig a Dennis Hopper már jó előre megmondta.
pgy