„ A szürrealizmus idején az volt a szokásunk, hogy pontos válaszvonalat húztunk a jó és a rossz, a helyes és a nem helyes, a szép és a csúnya közt. Voltak könyvek, amelyeket el kellett olvasni, és mások, melyeket nem volt szabad elolvasni, voltak olyan dolgok, amelyeket feltétlenül meg kellett tenni, és olyanok, melyeket semmi körülmények közt nem volt szabad megtenni.. Ez a játék adta az ötletet, hogy ebben a fejezetben összeírjam azokat a dolgokat, amelyeket szeretek, és azokat, amelyeket nem szeretek. Csak úgy, véletlenszerűen egymás után leírtam, ami eszembe jutott; mindenkinek tanácsolom, hogy tegye meg egyszer.”
Luis Bunuel: Utolsó leheletem
Európa Kiadó, 1989
Szerettem Sade-ot.
Imádtam Wágnert.
Szeretek korán étkezni.
Szeretem az eső dobolását.
Szeretem, igazán szeretem a hideget.
Imádom a spanyolországi útleírásokat.
Utálom a tudálékosságot és a zsargont.
Halálosan gyűlölöm Steinbecket.
Szeretem a román és a gótikus művészetet.
Szeretem a kolostorokat.
Szeretem a pontosságot.
Szeretem és nem szeretem a pókokat.
Gyűlölöm a tömeget.
Szeretem a kis szerszámokat.
Szeretem Kubricktól A dicsőség ösvényei-t...(és aztán még nagyon sokat, de ezt írta elsőként)
Utáltam Rosselini Róma, nyílt város-át
Imádom a titkos átjárókat.
Imádom a tőrös botokat.
Nem szeretem a rövidítéseket.
Szeretem a siklókat és főleg a patkányokat.
Gyűlölöm az élveboncolást.
Nagyon szeretem az orosz irodalmat.
Szeretem a krémes tortákat.
Imádom az álruhát.
Halálosan utálom a banketteket és a díjkiosztásokat.
Szeretem a rendszerességet, és azokat a helyeket, amelyeket ismerek.
Szeretem az olajos heringet és a pácolt szardíniát.
Gyűlölöm az információ elburjánzását.
Szeretem figyelni az állatokat, főleg a rovarokat.
Nem szeretem a pszichológiát, az analízist és a pszichoanalízist.
Szeretem a mániákat.
Szeretem a magányt.
Gyűlölöm a mexikói kalapokat.
Szeretem a törpéket.
Nem szeretem a halál látványát, mégis vonz.
Gyűlölöm az irigységet.
Nem szeretem a politikát.
Ez a szerkesztő válogatása Bunuel igen-nemjeiből. Neked is van listád arról, hogy mit igen és mit nem? Ha nincs, hát itt az ideje!